Első blogom fókusza az utazás és a gasztronómia, azért esett ezekre a témákra a választásom, mert a passaui életem előtt is nagy utazó hírében álltam, de amióta kiköltöztem, az utazásaim száma megsokszorozódott, a mindennapos főzés és kísérletezés pedig részévé vált az itteni életemnek. A három folyó városában sok új barátra tettem szert, új éttermeket ismerhettem meg és számtalan receptet kaptam, amelyeket ki is próbáltam/próbálok a bajor boszorkánykonyhámban. A sok új recept mellett egy további érv, hogy nem igazán kedvelem a disznóhúst és a hozzá kapható szószokat, na meg az egészséges táplálkozás híve vagyok, így érthető, hogy az egyetlen járható út, ha magamra főzök.
Összegezve arra jutottam, hátha kíváncsiak vagytok arra, hogy miket főzök, esetleg kipróbálnátok ezeket a recepteket. Továbbá azoknak, akiknek utazni támad kedvük, ajánlok pár kommersznek semmiképpen sem nevezhető helyet.
(jelenlegi rezidenciám, ahol mindig történik valami, annak ellenére, hogy csak 50 000 fő lakja, feltételezem, ebben jelentősen benne van az itt tanuló közel 20 000 egyetemista keze ;) )
Csak hogy értsétek, mennyire szövi át jelenlegi életemet a gasztronómia, szemléltetem pár példával. Reggel kimegyek a konyhába és a folyosón már érzem is az almatorta illatát, amelyet a francia lakótársam süt és megkínál egy szelettel, amelyet lelkesen elfogyasztok a napindító kávém mellé. Délben a német lakótársaim forgolódnak a konyhánkban és meginvitálnak egy „jó” Weißwurstra, amit a szokásos német barna szószukkal esznek (általában egyedül ezeknek a felhívásoknak tudok ellenállni, valahogy nem tudok azonosulni a bajor ízvilággal). Délután éppen a második kávémat készülök meginni, amelyhez bekapcsolom a rádiót, mondván „áradjanak” a bajor dalok és hírek, mert jó lenne megérteni ez itteni dialektust (habár a használata nem célom), ha már 11 hónapot Bajorországban töltök. Eközben az ablakból látom, hogy lelkes bajor egyetemistákat énekelve marsíroznak sörrel a kézben, Lederhoseban a Maidultra (itteni búcsú, mini Oktoberfest), amikor megjelenik a mexikói lakótársam és sietősen elkészíti a chilis, jalapenos csirkét. A bajor idillt ő szakítja meg azzal, hogy elkezdi mesélni, mi a kapkodós főzésének az oka (azon kívül, hogy ételmérgezést kapott az első héten és nem bízik az itteni ételekben). Este már nem tud főzni, nincs mese, bulizni kell, elvégre nem a szobában akar ülni, ha már Európában jár. Őt követi a spanyol futótársam, aki a specialitását csinálja, krumplis tortillát. Így már érthető, hogy milyen gasztrosokknak vagyok kitéve 2015 szeptember óta, amelyet még azzal tudok fokozni, hogy előző félévben egy tündéri olasz lakótársam is volt, aki megtanított igazi krumplis gnocchit csinálni és egy német nyelvű olasz receptes könyvet is kaptam tőle. Valamint tavaly lakott a kollégiumban egy szicíliai kollega is, aki a gombás rizottó rejtelmeibe vezetett be. A szimatomat már tökélyre fejlesztettem, amelyet arra használok, amikor érzem, hogy valami készülődik a konyhában, „kikommandózom” és megkérem az ügyletes főszakácsot, hogy meséljem a készülő ételről, hazájáról, szokásaikról és adja meg a receptjét.
( ez itt a reklám helye a jövőben feltöltendő receptjeimnek és azoknak az éttermeknek, bisztróknak, amelyeket meglátogattam és csak ajánlani tudok)
Végül írok nektek arról is, hogy mi az oka a „terápia” névválasztásnak. Az ösztöndíjam kezdetén jelentős változások történtek az életemben, amelyeket nehezen tudtam kezelni. Ennyi idő távlatából (már több mint fél éve, pont tegnap gondoltam bele) már úgy látom, hogy ezeken a családom és a barátaim mellett a sok kaland, amelyeket az utazások során szereztem és a gasztronómia szeretete segített átlendülni. Ez volt és még mindig az én „terápiám”. Mindemellett úgy gondolom, hogy nem feltétlenül kell jelentős eseménynek bekövetkeznie ahhoz, hogy az ember vágyjon a változásra vagy arra, hogy egy kicsit kizökkenjen a mindennapi kerékvágásból. Nekem sokszor egy új recept sikeres kipróbálása is föl tudja dobni a napomat, hátha így vagytok ezzel ti is és örömöt tudok szerezni nektek Passauból.
Remélem tetszeni fognak a bejegyzéseim. Puszi-Pacsi :)
